Tisztelt Hölgyeim, Uraim, tisztes polgárok, kétes alakok, péntek esti kalandorok, és mindazok, akik már egyszer rossz társaságba keveredtek majd ott maradtak!
Ezennel közhírré tétetik, hogy május 8-án a Palermo táncház alagsorában ismét bekövetkezik valami, amit hivatalosan táncháznak nevezünk.
Nem azért, mert ez pontosan leírja, mi történik ott… hanem mert a magyar nyelv jelenlegi állása szerint még nem találtak jobb kifejezést arra, amikor emberek önként, látható örömmel mondanak le az önuralmukról.
Az est zenei irányítását Kónya Előd és barátai végzik, akik köztudottan nem támogatják a mozdulatlan életformát. Ők nem zenélnek a háttérben, mint valami udvarias dekoráció. Nem. Ők megszólalnak… és rövid időn belül mindenki pontosan tudja, hogy az ülés csak egy átmeneti, kissé túlértékelt állapot volt.
Aznap este vagy táncolsz… vagy nagyon látványosan próbálsz nem táncolni.
Volt, aki egyszer azt mondta:
„én nem táncolok.”
Most már táncol.
Szépen? Nem mindig.
Lelkesen? Sajnos igen.
Tánctanítás nem lesz.
Egyrészt mert az élet rövid.
Másrészt mert akinek van lába, az megoldja.
Akinek ritmusérzéke is van, annak könnyebb.
Akinek nincs… az legalább emlékezetes lesz.
A helyszín továbbra is pontosan olyan, amilyennek lennie kell:
– pince, tehát aki lejön, az már eleve gyanús,
– félhomály, tehát senki nem látja pontosan, ki mennyire profi,
– és olyan zene, ami nem kérdez, csak nyakon ragad.
👞 Belépés: Saját felelőségre, de mosollyal ajánlott, önérzettel felesleges.
☝️ Figyelem: az esemény alagsorban zajlik. Aki ragaszkodik az önuralmához, kérjük, még odafent búcsúzzon el tőle.
A Folknaptárba bárki felvihet eseményeket. Az adatokat igyekszünk napra készen ellenőrizni, de felelősséget nem tudunk vállalni a pontosságukért.